Miért szeretek borászatokat meglátogatni borkóstolóval egybekötve? Több oka is van. Egy ilyen látogatás alkalmával megismerkedhetek különleges emberekkel, finom borokkal, ételekkel és gyönyörködhetek a borászat birtokában, miközben gondolatainkat osztjuk meg egymással a borokról vagy akár másról is. Ezeket az élményeket a pécsi Radó Pincénél is átélhettem. Az ide érkező vendégeket nagy szeretettel várja immár a harmadik és negyedik generáció, Radó István és fia András.
A bort csupa olyan alkalommal kapcsolhatjuk össze, amikor az emberek a legjobban érzik magukat: a pihenéssel, a megelégedettséggel, a könnyed étkezésekkel és a gondolatok szabad áramlásával.
-Hugh Johnson-
A pincészethez megérkezve Radó István úr fogadott, majd továbbkísért minket a borkóstolás helyszínére, ami egy nagyon kellemes, barátságos környezetben volt. Egy Münchenben élő úriember és egy pécsi hölgy ült már odabent, akik remek társaságot nyújtottak a kóstolás közben.
Radó úr legelőször a Zöldveltelini borukat töltötte a poharainkba. A bor friss savaival, citrusos, almás-bodzás ízvilágával ideális kezdés volt. A kóstolót a Déli Fény 2578 nevű cuvée-vel folytattuk tovább. Mint kiderült a Déli Fény borok a pécsi borászok összefogásából született házasítások és a címkén feltüntetett 2578 a napsütéses órák számát jelzi abban az évben, amikor a szőlőt szüretelték a borhoz. A pécsi bortermelők egy másik együttműködése is megjelent az este folyamán, mégpedig a borospoharakon. Ez a „Pécsi Összhang”.
A Pécsi borvidék zászlós bora a cirfandli (hazánkban csak itt található meg ez a szőlőfajta!) így nem volt véletlen, hogy cirfandlit is kóstoltunk (szárazat és édeset egyaránt). Radó István elmesélte nekünk, hogy a szőlőfajtához és a borhoz is kitartás és türelem szükséges, hiszen egy igen kényes fajtáról van szó. A cirfandli töppedésre is hajlamos, ezért kivételes évjáratokban izgalmas édes borokat is készíthetnek belőle.
A borok ízlelése közben óhatatlanul is kifelé terelődött a tekintetem, hiszen festői látványt nyújtott a kinti szőlőültetvény a lemenő nap fényében a háttérben húzódó hegyekkel. Így hát ízlelőbimbóinkat kicsit pihentetve kiinvitált minket Radó úr az ültetvényesbe, mielőtt folytattuk volna tovább a kóstolást.
A Zweigelt Rozé kitöltésével a hidegtálunk is megérkezett az asztalra, amin Pécs környéki termelők árui is voltak. Kétféle sajt, sonka, kolbász, melyek mellé friss kenyeret, körözöttet és zöldséget is kínált Radó úr nekünk (ha valaki itt éhes maradt, akkor valamit rosszul csinált).
A pincészet egy különleges tételét is megkóstolhattuk, egy cirfandli narancsbort. Ezt a fehérbort 9 hónapig érlelték héjon és a szőlőmagokon, valamint derítés és szűrés nélkül töltötték a 300 db sorszámozott palackba (amiből a 283. sorszámú palack most már az én borhűtőmben pihen :) ) Az eredmény egy nagyon szép tanninszerkezetű bor, citrus- és narancshéjra emlékeztető illattal, pici fűszerességgel.
"A narancsbor készítésének a technológiája visszanyúl a szőlő- és borkultúra őshazájába, a gyökerekhez. Ez nem más, mint héjon erjesztett és érlelt fehérbor. Aminek az a lényege, hogy az erjedés és érlelés során, a bogyóhéjból és a magokból kioldódó tanninok és egyéb antioxidánsok az érlelés ideje alatt frissen tartják a bort, megakadályozzák a túlzott oxidációt."
forrás: radopince.hu
Az ottlétünk vége felé még egy cirfandliból készült törköly pálinkát és egy fahordós chardonnay-t is sikerült megkóstolnunk a borászat pincéjében.
Azt hiszem minden résztevevő nevében elmondhatom, hogy egy fantasztikus élményben volt részünk és azt a kedvességet, amit itt kaptunk sosem felejtjük el. Nagy szeretettel ajánlom Nektek a pécsi Radó Pince felkeresését!
Amennyiben kíváncsiak vagytok egyéb információra a pincészettel kapcsolatban: https://www.radopince.hu
Ha pedig tetszett amit olvastatok, akkor gyertek és nézzetek be facebook és instagram oldalamra is, ahol ennél is több érdekességgel és képes tartalommal várlak Titeket! :)
