Szeptember 11-én, vasárnap reggel felutaztunk fővárosunkba a 25. jubileumi Budapest Borfesztiválra.
A borfesztivál a vendégeit szeptember 8. és 11. között várta a Budai Várpalotában. A napi jegy szeptember 1-ig olcsóbb volt, mi már picit drágábban vettük (3000 forint/fő). Ebben benne volt egy gravírozott kristály kóstolópohár, egy pohártartó szütyő, és egy ingyenes belépés a Budapesti Történeti Múzeum állandó kiállításaira
És hogy miért is volt kihagyhatatlan? Lássuk!
Már magában az egy élmény volt, hogy a Budai Várpalotában volt megtartva a fesztivál, mesés volt a kilátás. Egyszerűen csak letámaszkodtunk a vár falára, kezünkben egy finom vörös borral, és néztük a tájat, miközben elénk tárult a Duna, a Lánc-híd, a Parlament és minden más, amit a szemünk láthatott. Egyébként, akik egy romantikus borozós élményre vágynak, azoknak erősen ajánlom, hogy jövőre ne hagyják ki ! ;)
Rengeteg pincészet közül lehetett választani, mintegy 160 kiállító kínálta borait. Emellett természetesen gondoskodtak arról is, hogy ne maradjon senki sem éhes. A pénztárnál még 1-1 20%-os kupont is kaptunk ajándékba a Kométa Corner standhoz, amit kár lett volna kihagyni.
Vasárnap 12 órakor történt a nyitás, és mivel rekkenő hőség volt, először inkább a többi programlehetőséget kerestük meg a borfesztiválon. Elég jó szórakozást kínált a Butlers Borkvíz Bár. Egy gyors regisztrációt követően különböző állomásokon tesztelhettük a borokkal, borászati eszközökkel, borvidékekkel kapcsolatos tudásunkat, a részvétel teljesen ingyenes volt és közben tényleg jól éreztük magunkat. Mielőtt tovább álltunk még egy pohár Chardonnay-val is megleptek minket, viszont azt sajnos nem tudhattuk meg, melyik pincészettől volt.
A helyszínen készpénzzel nem lehetett fizetni, helyette FestiPay Fesztiválkártyát vagy PayPass bankkártyát kellett használni. Miután úgy döntöttünk, szomjasak vagyunk, meg is kerestünk egy feltöltőpontot. Innentől már semmi akadálya nem volt annak, hogy magunkba töltsünk egy kis finom nedűt.
Az első állomásunk az egerszalóki St. Andrea pincészet volt. Nagyon kedves fogadtatásban volt részünk, és hasznos információkkal gyarapodott tudásunk. Ez a pincészet volt az első és a végén az utolsó kóstoló helyszínünk. Poharunkba a pincészet egyik házasított fehér bora, a Napbor került. Mint megtudtuk ez egy 2014-es évjáratú Egri csillag, ami tartályban és hordóban is erjedt. Nagyon ízlett nekünk, egy igazán zamatos, ásványos bort kóstolhattunk.
Másodiknak a dél-balatoni Kristinus borászatra esett a választásunk. Voltak olyan pincészetek, amelyek előre meghirdetett borpárokat kínáltak a vendégeknek. Ez azt jelentette, hogy kitöltöttek két bort, amit össze lehetett hasonlítani megtapasztalva olyan jellemzőket, mint a hordós érlelés, az évjárat, a termőterület, vagy épp az érlelési idő. Mi úgy gondoltuk, élünk ezzel a lehetőséggel, mert nagyon érdekesen hangzott, ráadásul csak az egyik bort kellett kifizetni. A Kristinus borászatnál két Sauvignon blanc került összehasonlításra, ahol előbb egy acéltartályos, majd egy hordós tételt ízleltünk. A különbség természetesen érezhető volt, és számomra nagyon izgalmas volt így kóstolni.
Harmadik állomásunk a móri Miklós Csabi standja volt, ahol már távolról is mosolygással vártak minket. Habár hétvége volt, mégis egy olyan cuvéét ittunk, aminek a fantázia neve a Szenvedélyes hétköznapok névre hallgatott. Rajnai Rizling, Királyleányka és Chardonnay harmónikus találkozását érezhettük a szánkban. Miklós Csabi borainak egyébként marha jó címkéi vannak, még nem is kóstoltuk a bort, de már előtte jókedvre derültünk. A móri bornapokra is invitáltak minket, ami szeptember 29-től kerül megrendezésre. Állítólag nagyon jól szoktak ezek sikerülni, úgyhogy akiket bővebben érdekel a dolog, látogasson el a www.moribornapok.hu oldalra!
Felfedező utunk során még egy remek szolgáltatással találkoztunk. Aki úgy érezte, hogy koszossá vált a pohara, az nyugodtan meglátogathatta a fesztivál pohármosó standját, és kapott egy tisztára mosott poharat. Persze mi is éltünk ezzel a lehetőséggel, majd meglátogattuk Balla Géza standját, hogy megkóstoljunk egy igazán finom rozét.
A pincészetük cuvée bora 3 fajta házasításából, Kadarkából, Merlot-ból és Feketeleánykából készült. A rozék között az átlagosnál sötétebb a színe, amit a gránit alapkőzetnek köszönhetően, a bogyóban felhalmozódó magasabb színanyagtartalom határoz meg (Balla Géza oldaláról tájékozódva). Egy nagyon gyümölcsös, jól iható, de mégis egy testesebb bort ízlelhettünk a szánkban. Igazi kedvencem lett a rozék között !
"Málna, pirosribizli, valamint tölgyfahordós érlelésből adódó jegyek fedezhetőek fel, s ezek selymes tanninnal párosulnak. A hosszú tölgyfahordós érlelés teszi a bort kerekké és bársonyossá, melyet a palackban még évekig megőriz. 100% Pinot Noir a Nagyfai és a Nyilasmár dűlőkből. Kiváló, érett, zamatos bor, szép savháztartással."
Utunk újra a St. Andrea pincészetéhez vezetett. A 2012-es Hangács (demjéni dűlő) nevet kapó Egri bikavért hagytuk utoljára. Egy tartalmas, szép struktúrájú, gyümölcsös bor volt ez. Minden korty egy újabb élményt adott nekünk. Emlékezetes volt, köszönjük! :)
Ahogy a nap is ment szépen lassan lefelé, úgy mi is haladtunk kifelé élményekkel gazdagodva a várból. Útközben megbeszéltük, kinek mi ízlett, vagy tetszett éppen a legjobban. Átkeltünk a Lánc-hídon, és célnak vettük a vasútállomást. Mindketten fáradtan, de elégedetten ültünk a hazafelé tartó zakatoló vonaton.